Ahogy azt már a kötetek számánál is feltüntettük, a most bemutatásra kerülő mű egy one-shot.
Mielőtt bemutatnám a történetet, hadd magyarázzam meg röviden a fent említett kifejezést, melynek a szó szerinti jelentése „egy-lövés”. Persze nem kell rosszra gondolni, mert ez az elnevezés csak az alkotás terjedelmére utal, ami nem hosszabb, mint egy „puskalövés”. Az effajta művek maximális hossza 40-50 oldalra tehető, de ritka esetben meghaladhatják azt. Ami még fontos, hogy ezeknek a történeteknek nincs folytatásuk, az alkotó nem szánt nekik jelentősebb szerepet.

Történet:

Feltehetőleg a távoli jövőben járunk, amikor a Földünket már majdnem teljesen felemésztettük. Ebben a világban ritka luxuscikknek számít a villany, a fűtés, a víz, sőt, még a tisztálkodási szerek is. A kül- és belvárosokban hegyekben állnak a szemétlerakó helyek, és ezek környékén régen, nagyon régen használt autóbuszok vagy más járművek zsúfolt sorban sorakoznak egymás mellett, amelyek jó pár embernek az otthonául is szolgálnak.

Az egyik ilyen nagy lakóbusz rengetegben lakik a főhősünk is, egy kislány, akinek még a nevét sem tudjuk, sőt, a szüleiről sem tudunk meg semmit, de feltehetőleg meghaltak. Ami biztos, a kislánynak egyedül kell megküzdenie az életben maradásért egy teljesen eltorzult társadalomban.

Hogy túlélje a mindennapokat, lopással keresi a kenyerét. Egy nap belopódzik egy „hajólakásba”, ahol egy vénasszony lakik. A lány dolga végeztével az öregasszony féltve őrzött táskájával lesz gazdagabb, amiben az értékes kincsek helyett csak egy régi shoujo manga sorozatot talál. Mivel nem igazán tudja pénzzé tenni a viszonylag könnyen szerzett zsákmányt, így lassan elkezdi olvasni azt. A könyv története tipikus rózsaszín habcsókos, és ami a legfontosabb, hogy a főhős életét is megváltoztatja.

Vélemény:

Amikor ezt a rövid történetet először elolvastam, nagy hatást gyakorolt rám. Egyrészt meglepett a szokatlan rajzstílus, ami inkább hasonlít – szerintem – az amerikai képregényekhez, mint a japán mangákra. Bár azt nem szabad elfelejteni, hogy ez egy seinen alkotás, ahol nem kell minden oldalon csinos bishiknek szaladgálnia.

Másrészt maga a történet sokkolt még. A képsorok nagyon jól bemutatják az abszolút kifordult társadalmat, és hogy a lánynak vajmi kevés esélye van egy jobb életre, viszont az ellopott manga „menedéket” nyújt számára.

Én azoknak ajánlom, akik szeretnének egy kicsit elgondolkodni a világról és a jövőnkről. Amit Katou Shinkichi megrajzolt, sajnos egy lehetséges alternatíva és ez elborzaszt. Törekedjünk arra, hogy ez ne fordulhasson elő!

Az ismertetőt írta: Chuti